A szünidő utolsó hétköznapja

... ó drága "semmittevés"...

Apa és kislánya

Igazságtalan dolog talán, hogy a legkisebb ről több a fotó.
De ő még nem vált le rólam, ragaszkodik a közelségemhez, míg a három nagyobb többet magánzózik, felvonulnak egy-egy fa tetejére, kint mászkálnak az ablak alatti tagozaton, körbe a házon vagy csak egyszerűen bevackolják magukat az egyik ablak-kuckóba, s elmélyülten játszanak.
Vilma pedig, ha legózik is, mikor teregetek kiszalad utánam, s mutatja kis kezét... felfelé is, a tetőn dolgozó édesapjának. Akit persze, hogy le tud ezzel csalni.

Családfa - Mici néném búcsúztatója

"Kivettem az éves szabadságom. Egyben!" - viccelődtem aznap. Már előtte este bevonatoztam, haza, Zuglóba, hugicámmal éjfélig cseverésztünk, majd Mama fél 4-kor keltett is, s hajnali négy után pár perccel már úton voltunk a Zemplénbe.
Én voltam az egyke gyerek hátul, elől szüleim. Nagyapó nosztalgiázott gyermekkora színhelyein, ahol Nagyanyónál és Nagyapónál sok nyarat töltött, bejártunk néhány régi utat, a Rekettyésben lévő szőlő felé vezetőt, s az Aranyos-patak völgyét. Isteni, érett kökényt falatoztunk, melyet galagonya és nyári-jeges alma fácskák körítettek. Milyen finom volt együtt!

A kirándulásért indultunk korán, hiszen Tállyán még dél előtt kezdődött Mici néném temetése. Mire odaértünk, ért meg bennem a felismerés, Mici nénim lánykori neve ugyanaz volt, mint az enyém. Apai nagyapámék hatan voltak testvérek, s nővéreit mindig csak Zizke, Icó és Mici néven hallottam emlegetni.
Kenderesen láthattuk talán egymást utóljára, bár Zizke és Icó nénikket Tokajban többször is meglátogattuk... Milyen nagyon rég volt az is...

88 éves volt. Ő maradt köztünk legtovább a testvérek közül.

A temetésen a pap felháborított távolságtartásával. Egyszer sem hangzott el a búcsúztatott neve, mindig csak "az elhunyt"ként emlegette.

Furcsán érintett a tényre való rádöbbenés: Mici néni és nővérei katolikusok voltak - Zizke néni bigottan -, míg fivérük református lelkipásztor lett. "Ebben nincsen semmi furcsa"- magyarázta atyám, akkoriban gyakori volt ez. Az anya katolikus, az apa református lévén a lányok anyjukkal, a fiúk apjukkal jártak templomba.

Jó volt megismerkedni a távoli rokonokkal, s faggatni őket a rokoni szálakról. Elhatároztam ,hogy összeszedem a családfát, s remélem ebben szövetségesekre is találok. A szertartás után össze is írtuk a hat testvér leszármazottait, de már itt is gondot okozott nemegy születési évszám is... S a három királyfis-három királylányos dédszüleim dátumainál rögtön ellentmondás támadt.
Pedig olyan kicsi a távolság!

Nem szabad ilyen gyorsan felednünk! S többet kell tudnunk őseinkről puszta neveknél és dátumoknál...

Érdekes dolog a genetika. Kolláth ágon igen gyakori a matematika magas fokon való művelése, a festészet iránti vonzódás és a fényképészet mint hobbi.

Közvetlen rokonaitól megtudtam, hogy Mici néni vezető egyéniség volt és igen jó humorérzékkel volt megáldva. Mindig adott a megjelenésére, tetőtől-talpig nő volt.

Isten Veled Mici néném! Elszalasztottam a lehetőséget, hogy megismerjelek, pedig sokszor eszembe jutottál...  Nagynéném, Marika 11 évesen, igen hamar távozott, Te most búcsúztál.
A "Kolláthmáriaságot" a családban immár egyedül élem tovább...

Keresztanyámékkal siettem vissza Pestre, hogy felköszönthessem Babsimemét, 87. születésnapján. Férjem apai nagyanyja szintén Mária, de így őt sem hívja sosem senki. Már előző nap jött az ötlet -melyet örömmel dédelgettem -, Babsimeme naplót kap tőlünk, s hozzá szépen fogó tollat. A bejegyzéseket pedig dédunokáinak és magunknak kérjük, meséljen csintalan kislány koráról, ping-pong bajnoknő időszakáról, gyermekei kiskoráról, az őseiről...
Izgatottan várom, megtetszik -e neki az ötlet, ír -e szívesen?

Zajlik az élet

Nagy a jövés-menés nálunk mostanában.

A jóból is megárt a sok.

Csongor ki is bökte, ami a szívét nyomta:
"-Anya, mikor lesz már végre nulla vendégünk?"

Szalonnasütés -Tűzhő-fények Panna lányon...

A gyerekek is kitettek magukért.
Türelmesek voltak a nagy nyüzsiben.
Csak harmadik nap délutánra szakadt el a cérnájuk, az arborétumi sétánál egyetértés hiányában a somig sem jutottunk...

Panna ma elalvás előtt kitörő lelkesedéssel nyugtázta válaszomat, "-Nem, holnap, nem megyek fel a tetőtérbe dolgozni, hanem lapzártázok a gépnél."

A nagy csapattal a falunap estéjén jót szalonnáztunk a tűz mellett.
KisVuk is bemutatkozott a ritka vendégeknek.

Mikor ma este már sötétben esti mesémet fogalmaztam nekik, kétszer is lőttek.
Aggódni kezdtek, "-Apa ugye szólt az itteni vadászoknak, hogy a "mi vukkunkat" ne bántsák?"

Vannak dolgok, amikbe nincs beleszólásunk. Attól tartok ilyen Vukkunk sorsa is.

Készül a tükörterem

A míves munka egyik szép példája Zsófi barátnénk terméskő(zetgyapot) fala. Mert az élek és sarkok hajlamosak ám a hőhídasodásra...

Augusztus 20-án Koppány és István nagy nemzeti ünnepének napján három legény még mindig talpon volt a padláson, tükörtermet készítettek. Kétharmados lefedettségig jutottak.

Nagy nyári hőszigetelő party

Azért vannak a jóbarátok...

S nekünk vannak, s mi nagyon szeretjük őket.
S mivel ők is nagyon szeretnek minket, ebbe is hagyták magukat belerángatni.
Szép az élet, no!

Háromnapos megapartyt tartottunk, mai divatú elnevezéssel, de újszerű tartalommal.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagy buli volt.

Már zavarban vagyunk, ha a tetőfelület méretét kellene megadni, mert mindig marad építőanyag, akár fóliáról, akár hőszigetelésről van szó, de az tuti, hogy a tetőnk igen nagy. S immáron leszigetelt is. A 20 cm vastagságú kőzetgyapot szigetelést barátaink és családtagjaink önzetlen segítségével két kerek nap alatt maradéktalanul sikerült beépíteni. Gondosan, mindenre ügyelve, hőhídmentesen, fóliakidudorodás nélkül... egyszóval frenetikusan!

Három nagyszülő gondoskodott a finom és laktató ellátmányról, magam a süteményekről, a gyerekek a tyúkokról.

Balázs kérdezte a második nap felénél az állvány tetején: -"Te Fefe, nincsenek nektek barátaitok, hogy velük csináltátok volna ezt meg?"

Köszönöm Nektek a segítség mellett a türelmet és összehangoltságot! Istentiszteleten vagy misén (is) ritkaság az ilyen szeretet a résztvevők között!

Ágrólszakadtka

Élvezte, hogy kibújt a karja,
és a vállát semmi nem takarja...

Fefe ma este kicsit nyers,
szerinte e két sor nem is vers.


Ma levonult a terepről Emil mester és csapata.

A gyerekek nyugodt mosollyal nyugtázták, hogy többet nem kell megkérdezniük, "- Mikor csinálják már meg a tetőnket a bácsik?"

Dinnye lovag

Csongor egyik ajándéka volt az Irén barátnénktól kapott négykilós dinnye. Elmesélte, hogy élénken elképzelte, hogy csákót tesz a fejére és szemeket fest neki, s Dinnye Lovagként adja át...
Húgommal életrehívtuk a figurát, ő kibelezte, hogy ne vésszen kárba a húsa, s Lovagként tovább éljen, én pedig befejeztem. Szégyen, de csákót hajtogatni elfelejtettem, így másként oldottam meg.

Mikor művem végeztével bejöttem, Vilma épp ezzel a lego emberkével játszott. Sapkája éppen méretes termés.

A két Vöröst a minap azon kaptuk, hogy barátkoznak. míg a fekete macskák felpúpozott háttal fújnak rá, addig ők érdeklődve szelidítik egymást. Most eddig jutottak. Mindenhez idő kell. A szelidítéshez nem is kevés...


Ami engem és a gólyát illeti, ahhoz még több.

Az idei születésnap

Nyár elején kijelentette, hogy Gárdonyba, az ökostrandra jöjjünk a születésnapján.
Így, bár a csillagok állása nem volt ideális - lerobbant előző este az autó, apa dolgozott aznap, sokan voltunk...-, de az időjárás szerencsére optimális volt, s megoldottuk.
Reggel nyolckor indultunk, kilencen, gyalogosan.
Busz Baracskáig, onnan vonat a fürdőhelyig.
Szeles, de napos, második napja hűlő idő hosszú kánikula után.
Eszter húgomnak hála, aki Csongor keresztanyja, ehhez az eseményhez is lett képi aláfestés.

Míg mi bio fagyit ettünk, hullámokban "vizi-hintáztunk"- ahogy a két kicsi mondta, meleg homokba temettük a lábainkat, fiaimmal kipróbáltuk az új vízifegyver arzenált, a három kisiskolással vizibicikliztünk - a hattyús csúszdással a lánykák legnagyobb örömére, Mama és Nagyapó itthon őrizte a tanyát. Mama finom ünnepi vacsorát főzött, Nagyapó festett. 

Este egyszerre értünk haza Apával, így épp tucatnyian ültük körül az ünnepi kerek asztalt a kertben.

Panna hetek óta készült az ajándékozásra - már az első születésnapjára is rajzolt neki -, de Vilmától és Matyitól is kapott csomagot. Az előző nap is használt, martilapuba csomagolt kindersárkányrepülőnek  ugyanúgy örült, mint az új, igényes mesekönyveknek.

Szép napunk volt. 

Isten éltessen sokáig, egész-ségben - szeretetben Csongorunk!

Kiskirályfi születésnapjai

Első születésnapján magas láza volt, azért ilyen kába a családi fotón.
A másodikon már komoly férfi, báty, akinek konkrét elképzelései vannak. A torta csigás kellett legyen.

A családi fotón már testben is ott van a Kishúg, bár Csongor születése után egy-két héttel már őt emlegették a nagyok: "-Az rendben van, hogy itt van Csongor, de mikor születik már meg Vilma?!"

Háromévesen "vonatos és sárga" torta volt a rendelés.

Idén egy hónappal az évforduló előtt, egyik ebédnél nokedlievés közben (Három kedvenc étele: a nokedli, a tészta és a tarhonya.) hirtelen kijelentette, hogy olyan tortát akar, ami minden irányból labirintusnak néz ki.
Feladta a leckét. Körbejártam a témát, benne milyen kép él az útvesztőkről. Sövénylabirintusra gondolt, melyben bolyongani lehet.

Marcipán és sok csoki kell hozzá - ezt is kifejtette, s törtünk hozzá fél kiló diót-mogyorót is, biztos ami biztos.

Elégedett volt, ízével -küllemével, a méretétől eltekintve...
"Azt hittem olyan lesz, amibe be lehet menni..."

Megszeretgethetlek?

Csongor
A legkisebb királyfink, harmadik a sorban, aki esténként azt kéri, szegényemberes három fiús mesét mondjak neki fejből. Napközben kapitány és főnök, akinek kezében formás fadarabok karddá válnak. Igazi Fehérlófia, aki szopizás után mindig megkérdezi: -"Megszeretgethetlek?"

Négy éve született.

A számított időponthoz képest 9 nappal korábban és szökőévben - mint a bátyja is.

Panna az öccse születése előtt két hónappal hagyta el a szopizást, majdnem három évesen, -"Már nem kívánom"- kijelentéssel elfordulva tőlem egyik este.

Csongor az egyetlen a sorban, aki kicsit váratott magára, s nem fogant meg első hívásra.

Nyáron a nappaliban, a tóra nyitott ablaknál aludtam Vele viselősen, mikor egyik hajnali ötkor arra ébredtem, vidra úszik a tóban. Fefét felébresztve ő is meresztette a szemét, s az objektívet, mire megállípította, azért köröz ilyen gyorsan, mert ketten vannak...

Mama latolgatta, elutazhatnak -e messze földre Zotyóhoz Bárdudvarnokra csillagos égbolt túrára, hiszen van még tíz nap a kiírthoz. Teljes nyugalommal hívtam hát kicsivel éjfél előtt telefonon, -"Folyik a magzatvíz képzeld, de még nincsenek összehúzódások, várjak itthon?" Felébresztettem vele. Máris induljunk, az volt az utasítás. Csongor kirúgta a magzatburkot, épp mikor lefeküdtem, hogy végre aludjunk. Ez új volt számomra, az első két gyermekünk csak a kitoláskor repesztett burkot. Lelkesen méregettem a magzatvíz ph értékét, s megállapítottam, ügyes vagyok, ideális. Hazavártam Fefét, aki éppen kiszaladt a kápolnához - esküvői dekoráció készült másnapra. Bekukkantott a fürdőszobába, s lelkesen újságolta, egy óra múlva még visszamegy zárni a kápolnát. "Te ugyan nem, mert most indulunk szülni!" Nagyi volt a nagyokkal, jót nevetett, hogy az előbb köszöntünk csak el, hogy alszunk. Ránkszólt, hogy ne pöszmörögjünk annyit, menjünk már. Míg az arborétum hátsó kapujánál Fefét vártam, aki leadta a virágkötőnek a kulcsot, már elkezdődtek a hullámok.
Villámtempóban be a Szent Imrébe. Se orvost, se szülésznőt nem fogadtunk - rossz tapasztalatok nyomán. Az ügyeletes bába 2 ujjnyit állapított meg, majd felvette az adataimat, csigalassan. Ketten voltak, a másik hölggyel sajnálkozva azon az anyán, aki nagyon szenvedett, igen hangosan vajúdott, arról beszélgettek, hogy nem halad a szülése, hisztis. Én csendben kapaszkodtam, s nyújtózkodtam a szekrény felső peremébe kapaszkodva, amikor kellett, s válaszolgattam a kérdésekre. Néha mutattam, várjanak egy pillanatot, majd fájás után válaszolok, de láthatólag nem vettek komolyan. Mikor le akartak fektetni, hogy monitorra raknának fél órára, megkértem őket, legalább előtte vizsgáljon meg, úgy érzem jön a kitolás. Ezt kelletlenül teljesítették. Ekkor változott a hangszín és a hozzáállás, begyorsult minden. Fefe is bejöhetett. Éjjel 1 óra lehetett.
Mint később kiderült az osztály sztárszülésznőjét fogtuk ki, mindenki őt akarta megfogadni, tele volt a naptára. Leghosszabb kitolási szakaszom volt. Éreztem, ahogyan tekeredik kifelé. Hangosan is kimondtam, -"Most kanyarodik..."- ezzel nagy örömöt szerezve a szülésznőnek, mert így még nem hallotta.
Csongor már akkor jelezte a természetét. Nem segített, rám hagyta a feladatot, bár hívogattam: "Gyere Csongor, gyere!" Épp azt éreztem, feladom a rengeteg testhelyzet kipróbálása után, mikor végre kicsusszant.
Édesapja első mondatai: "Milyen szép! Van mégegy KisTamásunk!"
Hosszú, nyújtott koponyája volt, nagyon szabályos, kisimult kisfiú. Nefretetés.
A szülésznő is megkedvelt minket, meghatódva köszönte meg, hogy ilyen szép szülésen lehetett jelen. Ha mégegyszer a föld benépesítésére szánnánk el magunkat, szóljunk neki, mert szívesen venne részt az eseményen.
2008. augusztus 9. 1:40 - nagycsaládosok lettünk.

Nyuszifül a Mezítlábasban

Igaz barátja csak egynéhány van az embernek. Akivel ha évek telnek is el találkozás nélkül, folytathatóak a megkezdett mondatok...

Kórus Attila tanárúrnál
Nyuszifül - Sárkány - Csirke(fogó).

Sárkánnyal beszéltem pár hete, szabadkoztam a tyúkblog név miatt, majd megnyugtatott, rögtön értette, a Csirke Tyúkká érett...

Nyuszifül Krisztusi születésnapja másnapján itt járt családjával, s közösen töltöttünk egy napot.

A fekete-fehér fotók az ő művei, ő ilyennek látott minket.

 

A Mezítlábas parkba is átruccantunk. Panna felmászott az általam tervezett hétfejű sárkányos - hétfejű tündéres játszótér-kapura, a fiúk bandáztak Annával, Vilma apró kavicsot gyűtött a köténykéje helyébe.

Bodnár Miklós tanárom-barátomtól kaptam egyetemistaként egy mesekönyvet. Mika Valtari: A kínai Cica. A mese a piros vödörről a kedvencem belőle. Ebben szerepel az alábbi alpigazság, mely Vilma hosszas munkáját elnézve most is felderengett:

"Hiszen ki ne tudná, hogy időnként föltétlenül homokot kell vinni egyik helyről a másikra!"