Naplóféle nagycsaládunk mindennapjairól, hogy amikor négy csemeténk felnőtt lesz, az élmények egy része együtt visszaidézhető legyen.
2016. szeptember 12., hétfő
2016. szeptember 11., vasárnap
2016. szeptember 10., szombat
Kis kacsa fürdik, fekete tóban...
Csongor előtt óta most először újra megjelent.
Augusztus elején - hosszú keresés után - megérkeztek várva várt futókacsáink. Hárman jöttek, egy szürke, egy fekete, s egy fekete-fehér tarka.
A spanyol csigák vonzották be őket a tanyára, miattuk akartuk annyira őket. Idén a veteményes, a palánták, a lapulevelek s a menta mind kárukat látta a narancssárga, vaskos, csúszó csodáknak, amelyekből több adatott a kelleténél.
A némakacsák bár nem jártak utánuk, de ha összegyűjtöttük őket kis vödrökben, s eléjük öntöttük, szívesen lakmároztak belőlük.
Hamar rákaptak a tóban úszkálás ízére, s akkortól ők döntöttek, mikor választják a hűs tavon éjszakázást, s mikor vágynak a kotkorács védelmére.
A múlt héten nyoma veszett a tarkának, pedig mindig együtt jártak, egymás mellett úsztak, sosem váltak külön...
Két napja a fekete se mutatkozott többet, semmi sem utalt rá, mi vihette el, ragadozómadár, róka...
Tegnap éjjel még olvastam - az éppen vakolás alatt álló hálószobánk nyugalma helyett a nappali padlóján ágyazva magunknak -, mikor nagy zsivaj támadt a tavon.
Haláltusáját vívta a kis szürke, s nagy harcosnak bizonyult.
Több menetben ő maradt felül, mire világítani kezdtem a telefon lámpájával a tóra néző ablakból kihajolva. A kacsa kiúszott a partra, én érte indultam, hogy megfogjam, s bevigyem a biztonságot nyújtó tyúkólba. A parton álltam már, mikor egy villámgyors Folt elragadta, s átsiklott vele a nagy kerek tó és a nádas összekötő szakaszán. Szárnyát kitárta, a vidra pedig olyan nagynak és erőteljesnek tűnt. Elkéstem. Követtem a mezőn át, a patakpartra tarthatott, s ott fogyaszthatta el.
Mire visszaértem, s ismét lefeküdtem már újra a tóban fürdött, pofátlanul.
Vagy talán is ő, hanem a párja...?
Nappal békalencsétől dúszöld, éjjel mélyfekete tavunkon lelte halálát három kicsi némakacsa...
Az én érdemem az éberség, s Fefe felébresztése az eseménykor. Az Övé a fényképek készítése.
Augusztus elején - hosszú keresés után - megérkeztek várva várt futókacsáink. Hárman jöttek, egy szürke, egy fekete, s egy fekete-fehér tarka.
A spanyol csigák vonzották be őket a tanyára, miattuk akartuk annyira őket. Idén a veteményes, a palánták, a lapulevelek s a menta mind kárukat látta a narancssárga, vaskos, csúszó csodáknak, amelyekből több adatott a kelleténél.
A némakacsák bár nem jártak utánuk, de ha összegyűjtöttük őket kis vödrökben, s eléjük öntöttük, szívesen lakmároztak belőlük.
Hamar rákaptak a tóban úszkálás ízére, s akkortól ők döntöttek, mikor választják a hűs tavon éjszakázást, s mikor vágynak a kotkorács védelmére.
A múlt héten nyoma veszett a tarkának, pedig mindig együtt jártak, egymás mellett úsztak, sosem váltak külön...
Két napja a fekete se mutatkozott többet, semmi sem utalt rá, mi vihette el, ragadozómadár, róka...
Tegnap éjjel még olvastam - az éppen vakolás alatt álló hálószobánk nyugalma helyett a nappali padlóján ágyazva magunknak -, mikor nagy zsivaj támadt a tavon.
Haláltusáját vívta a kis szürke, s nagy harcosnak bizonyult.
Több menetben ő maradt felül, mire világítani kezdtem a telefon lámpájával a tóra néző ablakból kihajolva. A kacsa kiúszott a partra, én érte indultam, hogy megfogjam, s bevigyem a biztonságot nyújtó tyúkólba. A parton álltam már, mikor egy villámgyors Folt elragadta, s átsiklott vele a nagy kerek tó és a nádas összekötő szakaszán. Szárnyát kitárta, a vidra pedig olyan nagynak és erőteljesnek tűnt. Elkéstem. Követtem a mezőn át, a patakpartra tarthatott, s ott fogyaszthatta el.
Mire visszaértem, s ismét lefeküdtem már újra a tóban fürdött, pofátlanul.
Vagy talán is ő, hanem a párja...?
Nappal békalencsétől dúszöld, éjjel mélyfekete tavunkon lelte halálát három kicsi némakacsa...
Az én érdemem az éberség, s Fefe felébresztése az eseménykor. Az Övé a fényképek készítése.
2016. szeptember 2., péntek
Panna 11!
Igazi kamasz a mi 11 évesünk, aki 2016. szeptember 2-án éjjel 11 óra 11 perckor betöltötte 11. életévét.
Teljes idétlenségének birtokában ünnepeltük a napján Apja távollétében, nagyanyjai jelenlétében. Stílusosan viberen közvetítettük Édesapjuknak a gyertyafújást, hogy virtuálisan Ő is velünk ünnepelhessen a Tullni virágvásár területéről.
Teljes idétlenségének birtokában ünnepeltük a napján Apja távollétében, nagyanyjai jelenlétében. Stílusosan viberen közvetítettük Édesapjuknak a gyertyafújást, hogy virtuálisan Ő is velünk ünnepelhessen a Tullni virágvásár területéről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











































