Vica betegecske

Vilma beteg. Enyhe hőemelkedéssel, taknyosan itt ül az ölemben, s skandálja:
- "Kapcsold már be nekem a Méri Poppinszot!" - (Nyolcadjára az elmúlt három napban. Hiába no, nagy klasszikus.)
- "Ja, Anya! És csoo-kiit köve-te-lek! Csoo-kiit kö-ve-te-lek! ... LLLLLégyszíves!... Szépen mondtam."- vált szelídebb hangnemre, s elnyeri jutalmát, egy kocka - na jó, téglatest - étcsokit...

Este elalvásnál ő kezdi mostanában a sort, a "kinek mi tetszett a mai napban" szertartásnál.
-" Nekem az tetszett a legjobban, hogy nyalókáztam mindenféle színűt."
Édesapja meghökken, s kérdőre von: -" Tényleg? Milyen nyalókát?"
Beavatjuk. A titkos készletből, amiből minden egyes nap, már vagy két hete. Vilma saját gyűjteménye.
Csongor is besegít: - "Tudod, a Vilmának van egy titkos láthatatlan nyalókás zacskója, és abből eszik."
- Nem iiiis! Nem zacskó! Doboz!!! -helyesbít felháborodottan...

S folytatja a meséjét: - " Amikor a múltkor nyikorgott a hasam... vagyis csikorgott..."
Előző éjjel csikart a hasa, s jól megijesztett minket kétségbeesésével.

A szivárványos hold napján

Nagymaroson Adriéknál

Ovis és általános iskolai nagy barátném, Juhász Adri Nagymaroson él párjával, Edgárral. 

Végre eljutottunk hozzájuk, s az esős-borús idő és az összetett tömegközlekedés ellenére töretlen jókedvű napot töltöttünk együtt. 

Néhány pillanatkép. 

Panna egyik első cselekedete Adriékhoz érve a kert legnagyobb fáján elhelyezett madáretető megtámadása volt. Egy idő után lecsicsergett, intézkedésre várva, hogy immáron elfogyott a szotyola, jó volna pótolni, mert ő még éhes... 

Míg kint a bográcsban vaddisznópörkölt rotyogott, Vilma behúzódott, s rajzolt. Az ablakon át lestem be rá.

Sáskatenyészetük a rózsán.

Amint a vendégségbe hozott sütis dobozt kinyitottuk, háziasszonyunk jót kacagott: Csak nem te is meggyes-diós sütit sütöttél?
De bizony!

Piaci körképpel indítottuk a napot. Tökéletes iskolapéldája az elérendő falusi piacképnek. Házi sütemények, saját gyümölcsből préselt levek, birsalmasajt, kézzel készült használati tárgyak... Már egy kicsit az adventi hangulat is érződött.

Többórás örömzenélést csaptunk a háziakkal, Edgár felvonultatta a hangszergyűjteményüket, s a kölkök hatalmas lelkesedéssel pengettek elektromos gitárt, hagyományos gitárt, xilofont, egy nagyon lágy, általam nem megjegyzett nevű kis csodát, dorombot, s fújták a különféle népi furulyákat és sípokat. Egyszerre, rendületlenül.
Ha az idő nem is volt ideális, azért a háziak kedves Duzzogófájáig eljutottunk, ahol míg a fölnőttek pihegve a kilátást csodálva beszélgettek, a prücskök földfeltárást és kőzetgyűjtést végeztek egy alacsony meredélyparton.

Vénasszonyok nyara

Avarkupac és kidőlt fatörzsek. Hosszú, enyhe ősz, hervatagságukban is vidám színek, simogató fények. November közepéig tartott idén a gyönyörű vénasszonyok nyara.

Közeli kirándulás

Az egykori Csepke ház melletti vasútállomásnál betérve vár egy hatalmas csipkebogyóbokor és egy sor kökény, amely idén végre befőzhető mennyiségű gyümölccsel várt minket. Amíg Nagyival a vadon termő bogyósokat szedtük, a kölkök kukoricáztak a learatott tábla düledékein...

Őszi színek

Őszi termések. A galagonyát csak magában ettük, teának isszuk, a kökényből lekvár is lett idén. Birssel keverve és magában. Milyen jó lesz zserbóba és vadhús mellé...
Csipkét idén csak szárítottam, egész tisztességes mennyiséget, gyümölcstea alapnak.
Mamával szedtünk együtt is egy adagot, kibiciklizve a legközelebbi lelőhelyig. Ebből ő lekvárt főzött. De finom lesz!

Levélemberkék. Egynapos játékra, Pannától. Minden testvérének készít néhányat, közösen eljátszanak vele, majd a hervatagokat komposztálják.

Az apró-rózsaszín-pondró rejtély

A fürdőszobában a babakádban egyik reggel két, centis rózsaszín pondrócska ficergett.
Megleptek, ugyan mit keresnek éppen ott.
Oknyomozásba fogtam. A nagy hibiszkusz lehet előző lakhelyük? Igaz, ami igaz, rossz színben van szegény. Utolsó pillanatos beköltöztetés volt féléves kerti üdülése után, éppen a nagy hajnali fagy előestéjén ásta ki a család feje. Sok levelét elhullajtotta a rákövetkező hetekben, mégis, amit megtartott, az egészségesnek hatott. Bimbót is hoz.
Akkor a plafonból? Ó az igazán rossz vicc volna, ha a mennyezet faanyagát támadták volna meg, s onnan potyognának ki!
Kettejüket rögvest kilakoltattam: a kertben tágasabb, sokrétűbb az élettér számukra. A lavórt visszahelyeztem ugyanoda, hátha akad még lepottyanó apró pondró, ami a megoldáshoz vezet.
Délutánra még egy kivándorolni vágyó jelentkezőm akadt, ugyanebből a fajból. Őt is deportáltam.
A vélt zuhanási utat szememmel követve még mindig nem volt más ötletem. Pakoljuk csak el az útban lévő megszáradt ruhákat a fregoliról... Nini! Vilma fejjel lefelé lógó nadrágján térd alatt is van egy zseb! Mitől dudorodik ki?
A vétkes az a nagymarosi szelídgesztenye termés volt, amit Vica Adriéknál a bográcsozáskor tett a kis zsebbe.
A gyanútlan gesztenyealbérlők túlélték a 40 C-os mosást, s száradáskor új lakhely után néztek... segítettem nekik.

Flitterözön

Fehérváron jártunk beszerző körúton Nagyival. A turkáló most is igazi kincsesbánya volt, s most sem azt találtam, amiért mentem. Hamar ráállt a szemem a témára - mert ott lebegett előttem a tavalyi karácsonyfadísz alkotó hangulat, s vagy három kiló csupa flitter ruhadarabot gyűjtöttem egybe. Már csak leválogatni kellett, s a legszebb példányokat zsákmányul ejteni kicsinyeim számára...

Béndzsáztam egy darabig a fotózásukkal, majd Vilma vezetett az elegáns megoldáshoz...

Váratlanul csak az ért, hogy a lányok ragaszkodni kezdtek néhány tophoz, hogy azokat nem szedhetem szét...

A mi kis dzsigolónk...

Nem mondhatnám, hogy váratlanul ért. Újszülött kora óta tapasztaljuk: az udvarlás ösztönösen, jó érzékkel jön belőle...

- "Óvónéni, kergetnek a lányok! Ha erre szaladok, majd tátsd ki a kezedet, hogy el tudjak előlük bújni!"
Csongor már nem anyjában és nővérében vagy hugában látja a nőt. Bő hónapja még az iskolából hazahozott "kisorsolós" játékban a lánytestvérei neveit íratta be Pannával a 'ki lehet majd a feleséged' rovatba.
Azóta eltelt pár hét, s megérkezett a csoportba egy új kislány, aki - a kedvenc Évike óvónéni szerint -rövid feltérképezési időszak után az én kiskirályfimat szemelte ki magának.
Lucus, akit majdnem úgy kell ejteni, mint a Jucust, s így nehéz őket megkülönböztetni - magyarázza a legény - rendszeresen matricákat hord a kis lovagnak, aki lelkesen körbetapétázza a képecskékkel az ágyát. - "Ma csokit is kaptam a Lucától, s elbújtunk a lyukban, s ott ettem meg..." - fecseg hazatérőben, s én csak ingatom a fejem, mi lesz még itt...


Évike óvónéni mégis a szíve csücske, hiszen: -"Amióta Évike óvónéni az én óvónénim, azóta minden nap alkotunk valami érdekeset!"
S míg itthon csak ezt meséli, addig Évike beszámol kedveskedéseiről:
- Amikor elmondtam neki, hogy ma Aladár nem jön oviba, mosolyogva csak ennyit mondott: - Akkor ma csak az enyém vagy!
- Óvónéni, de igazából, neked ki a kedvenced?
- Azt nem mondhatom ki!
Pajkos vigyorral mutat magára a legény. Összekacsint vele az óvónő, úgy biccent...