Kotkorács újratöltve

Háládatlan voltam eddig a blogon a tyúkjainkkal, pedig igen nagy becsben tartjuk őket.
Húsvét utáni nap érkeztek Törökszentmiklósról, Joci - a legnagyobb szívű unokatestvérem - meglepetés ajándékaként.
Nyolcan érkeztek, hat tyúkanyó és két gyöngytyúk, melyek közül az egyik valószínűleg kakas.
Megtanultuk a gyöngyik becsületét, hajnali négy után kicsivel már ébresztettek, mondták a magukét. A lányok két hangot is tudnak, a fiúk elvileg csak egyen rikoltanak. A tarajuk és lebernyegük mérete csak kifejlett felnőtt korukban mérvadó, így maradtunk a hangmeghatározásnál.
A gyerekeket nagyon izgatta a téma, s várták, mikor lesznek kisgyöngytyúkok. Én pedig szorgosan begyűjtöttem minden nap a tojásokat. Láttuk is, melyik az övék, hisz kisebb, csúcsosabb, pöttyös, s feltörve egyértelműen vastagabb falú, mint a "sima" tyúkoké.
Talán a családalapításra buzdítás, talán egyszerűen a nagyobb térre, szabadságra vágyás lett a vesztük - a mi szemszögünkből nézve -. Mert eltűntek.
Én Magyar Hagyomány Műhelyben voltam éppen, s Fefe lelkesen kiengedte őket. Minden délután. Hisz szegénykékre ráfér az önfeledt kapirgászás. Mint a népmesékben, én háromszor elmondtam indulás előtt, a gyöngyiket ki ne engedd, Joci is megmondta, hogy két hónapig nem szabad!
S mikor hazaértam, azzal fogadtak: a gyöngytyúkok átköltöztek az erdőbe, s a barna tyúk kimúlt.
Azóta öt tyúkunk van, úgy mint tavaly.

A barna Nagyi választott tyúkanyója volt, valószínűleg darazsat ehetett, vagy hasonló baleset történt vele.
A gyöngyik hangját még este egyre halványulóan hallottuk az erdő felől, majd másnap reggel már csönd volt.
Azóta se hallottuk őket. Vagy messzire költöztek, vagy rókabőrbe öltöztek. Esetleg menyétbe.
Nagy élmény volt számunkra, köszönjük, hogy kicsit nálunk is időztetek! Isten Veletek!

Pannának újságoltam lelkesen ezekben a régi szép időkben: -" Képzeld, ma 4 tojás volt!"
- "Akkor négyen nem tojtak." - vonta le a következtetést másodperces reakcióidővel flegmán.
-"Hiszen az egyik fiú!"
-" Akkor hárman."

Nehéz néha a kedvére tenni. Már igen unja az iskolát. Mostanában fixa ideája, hogy nincs is rosszabb, mint az iskola. -"Ugyan ki volt az a hülye, aki kiharcolta, hogy a lányok is járhassanak iskolába?! Mert az volt ám a régi szép idő, mikor a lányoknak még tilos volt iskolába járni.
És különben is, miért nem lehet otthon egy gyerek? Hiszen ezt te is meg tudnád tanítani nekünk anya! Miért jó a felnőtteknek, hogy szegény gyerekek délutánra elfáradjanak?!"

Hmmmm.

Bújócska

A kicsikkel délben legtöbbször az arborétumon át sétálunk haza. nagy kedvenc kitérőhelyünk a Nagy Platán, nem a népszerűbb, hanem a testvére a külső út mentén.  Remek bújócskahely. Míg Csongor százig számolt, Vilma már a Fa "háta mögött" alig győzte a rejtőzködést a bujtokhelyen.

Csongor imád számolni. nagyon érdekli ez a világ. Jól használja a fogalmakat. Tegnap közölte: "Már tíz napja nem voltunk az állatkertben! Mikor megyünk már végre újra oda haza, a Madagaszkár házba?!"
A 3D moziban pedig lelkesen kérdezte, míg a kicsi Tirex három óriás növényevő hosszúnyakú lábai között tekergőzött őrülten, hogy mennyi is 3x4?
Nagy megütközésére Aladár barátja kétszázig is el tud számolni, így ebben is emberére akadt.
A számokat leírva is simán kiolvassa százig, amin igen meglepődtem. Tantrixozás közben derült ki, még az állatkertben. A hűtő ajtaján való mágneskirakosgatás alatt vésődhetett így be ez a tudomány a buksijába.

Ibolyavirág gyűjteményem a kiserdőnkből, a szárítás kezdetén. Köhögés gyógyítására szánt tea alapja lesz télire.

Földfesztivál, FÁNK 2013

 A Földfesztivál három éve itt ér minket, a család minden tagjának legnagyobb örömére. Ilyenkor beköltözünk a Fővárosi Állat és Növénykertbe, s élvezzük Európa egyik legszebb állatkertjének épített környezetét, s számtalan lakójának sokszínűségét.
Jóbarátaink is várnak már ilyenkor minket, Döme ezekben a napokban 5. gyerkőcömmé vált, s végigbandáztuk a kertet öt nap alatt.
Csak nekünk ment a 3D mozi - legalább négy alkalommal-, megcsináltak a kölkök minden fellelhető vetélkedő feladatsort, kézműveskedtek ahol csak lehet, s különleges közelségbe is kerülhettek néhány benszülöttel, a két hónapos Ashával, a kiselefánttal, akinek a gondozója, mint kiderült, az én egyik eltűntnek hitt volt gimis osztálytársam, az indiai kisoroszlánokkal, akik heten vannak két anyától, s terelhettünk tapírt is, ami nagyon mókás dolog.

Az alkonyati órákban már csak mi bóklászunk szabadon a kertben.

Eszter többször meg tudott minket látogatni, s ő is nagyon élvezte a lehetőséget.

 Az öt napos szünidő alatt szerencsésen csak egy napot hiányoztak a gyerkőcök a suliból, mert hétfőn tanítási szünet volt, szerdán pedig éppen ide kirándultak a jutalmazottak, így a listán fent lévő Matyi és Panna is csatlakozak a csoporthoz, s velük is jöttünk haza a gyerekek és én.

 Átépült a kedvenc játszótér, nagyon vidám, színes lett, inspirál is rendesen, remélem végre beváltjuk a gyerekeknek tett ígéretemet, s lesz itthon is játszóterük.

Shakespeare-i Panna-lélek

Ovis szerelmi háromszög. Ez a kezdő kép.
Egy legény, két leány. A legény, s az egyik leány tele érzelemmel egymás iránt. Egy más iránt.
Most, hogy mindhárman osztálytársak, azzal jött haza Panna, hogy most már a harmadik is érez valamit.
S mit tesz hősszerelmes érzékeny leányom?
Megrendezi a barátai esküvőjét. A suli nagyszünetében az időpont és a helyszín kitűzve. Előtte nap hazafelé menyasszonyi virágcsokrot szedett. Matyi talált hozzá egy nagyon helyre kis vázát, amit a földből ásott ki az úton.
A nagylány pedig rajzolt, pártát készített és jegygyűrűket fűzött.

Titkos esküvő, melynek tényébe beavatást nyertem...

Tetü

Életünkben - az enyémben is - először tetvesek lettünk!

5 év közösségbe járás után csak sikerült hazahozni valamelyik gyerkőcnek.

Biztosan azért, mert nem volt bennem elég alázat, s mindig azt mondtam, de jó, mi nem vagyunk rá hajlamosak, minket nem szeretnek...

Érdeklődve hallgattam Matyi beszámolóit, mely szerint az osztályban minden lány egyfolytában vakarja a fejét. Majd egy bő hétre rá arról, hogy néhány kislány két napot otthon maradt. S mikor egyikük visszament, szép hosszú haja tüsire volt nyírva, mert tetves lett.Elővigyázattosságból odáig jutottam, hogy egyszer erre összekevert illóolajos samponnal lemostam a fejüket.

Hát egy hete csak azt vettem észre, hogy vakarjuk a fejünket, sebes, s nem biztos, hogy a sampontól... Mert nekem attól szokott...

Szóval kihívtam a védőnőt, bár volt nemrég mindkét intézményben, s mind a négy gyerekemet tisztának találta, meg is nyugodtam, mert Pannának viszketett akkor a feje, s mondta is...

Na és talált. 

Igaz nem mindenkiben.

S ez benne a vicces, mert a kezelés végén a "tiszta fejű" Vilmának a kis hajacskájából került elő a legtöbb kifejlett rovar, úgy 10 lény. 

Mondhatom egy hétre kiszórakoztuk magunkat. 

Nem is jutottam blog elé...

Mert ha egy szűz jegyű ilyen feladatot kap, nekiveselkedik de alaposan.

Mert fertőtleíteni csak alaposan, pontosan kidolgozott haditerv szerint!

Így egyszerre kell minden fejet lekezelni, minden esetleges újabb forrást megszüntetni. 

Hogy teljes legyen az élmény minden ágyneműt mindenhonnan bevontam, plussz az összes fotelpárnát és egyebeket, az alvós állatokat, a sapkákat, a kapucnis pulóvereket, a kapucnis kabátokat, a sálakat, s elöntöttem velük a fürdőszobát. A legviccesebb az összes hajgumi fertőtlenítése, mert a hajszerszámokban nincs semmi izgalmas, ahogy domestosban áznak...

Kimulatttam magam. A hab az volt a tortám tetején, hogy Vica mégiscsak elkapta - utórezgésként reagálva a nagycsaládi ramazurin beszerzett hányós vírust, így önmaga termelt még két adagnyi mosnivalót a fentiek mellé, a nagy takarítást megelőző éjszaka. S mikor már azt hittem ezen a műsorszámon túl vagyunk, Csongor újra visszakapta, hogy az éjszakákra is meglegyen a program.

Első lépésként űrhajósat játszottunk. Óh, mennyire szerettem volna mindig is űrhajós lenni!

Csongor meg is szólalt műveleteim közben: -"Anya! Vilma még nem szállt fel!" 

Valóban, ő tiltakozott legkitartóbban, így ő vette fel a sapkát utolsóként.

Alapos tájékozottságomnak köszönhetően két egymás utáni kezelésnek is örülhettek a felszállók, egy gyógyszertári csodaszernek és Mama illóolajos kencéjének. Biztosra mentem.

Jó másfél óra múlva egyenként szálltunk vissza a földi légkörbe, alapos fejmosással.

Ezután két teljes nap csak fésülködéssel telt. Ebből Panna nyerte több mint a felét, lévén a hajtömege valamivel több, mint a másik háromé együtt.

A gyermeki jól működő megérzés kiíratta a húsvéti szünet utáni első tanítási nap reggelén: "Nem akarok iskolába menni!" 

Aznap délután volt kint a védőnőnk, s valóban kaptak két nap szünetet a suliból, majd hétvéégn újraellenőrzött minket, s mindent rendben talált. 

Ma ellenőrző és minden továbbit kizáró kezelést tartunk, teljes alapossággal. 

Egy hétig napi 3-4 adag mosás, minden vasalás, nagytakarítás, és ágyak újra és újra húzása után, most, hogy a hajunkat eleget néztem ma ismétlün.

S este nyugodtan hátradőlünk. 

Mert elfáradtunk.

Nagy-nagy köszönet Nagyinak, aki végig a frontvonalban harcolt!

Szegény, ő sem úszta meg, az ő haját is kezeltem, hiába nem találtunk semmit...

 Vilma barkácsolni akart. Ez akkor, mikor 8 órája copfokat fon az ember, s még kell egy óra a befejezéshez (csak a Panna feje, s persze nem a fonás vett el ennyi időt, hanem az apró tincsek előkészítése fonható állapotúvá...) elég rossz ötlet. De Panna kimentett, s egy kis golyóból ÖT perc alatt öszerakta ezt a manót. Minden hozzávalót ennyi idő alatt kitalálva, előkerítve és beépítve...

Karácsonykor az angyalok kitettek magukért, s annyi de annyi hajgumit kaptak a lányok, amennyi nekem egészen biztosan nem volt a megelőző 34 évemben összesen. De talán Eszter hugommal összesen sem volt, ami nagy szó!

Ezeket most egy neszeszerben tároljuk - s ennek köszönhetően meg  is vannak mind -. Így most megnyertük ezeknek a fertőtlenítését is.

A friss színes karikákat Vilma fűzte fel 3 hosszú cipőfűzőre, így kötöttem fel őket a szárítóra egy éjre.

Volt az egészben egy nagy-nagy tanulság. Ami a mai világot, annak tudását az alapvető dolgokról, s bizodalmát a természetben jól szemlélteti.

A hajkezelő gyógyszertári szerek méregdrágák. Nekünk 7 főre tízezer forintba kerültek most. 

Ez az egyik felháborító része a gyógyszeriparnak. A másik fele az, hogy több az a szer, ami egyáltalán nem hat, mint az, ami hat! A rászorulóknak olyat ad ingyen a hatóság, ami nem hat!

A nagyobbik baj, hogy megvesszük.

Még mi is.

Mama emlékszik rám hogy régen zsírral kenték le ilyenkor a fejeket. Megnyugtató, hogy mostanra eljutott idáig a gyógyszeripar is: a vegyi szerekre rezisztenssé váltak a tetvek, s jééé, az olaj (persze csak a különleges, meg nem határozott összetevőjű készítmények!) működnek valóban, hozzászokás nélkül...

éljen a zsír, a növényi olaj!