Kopasztott, fejeltávolított állapotban találkoztak velük újra. Mind jól viselte. Azt is megértették, hogy vannak részek, amiket a macskák és Vuk kapnak meg, s azokat nekik nem kell nézegetni.
Kiderült a turpisság is, a két barna tyúk nagyon vékonyka volt, s tojásmagoncoknak nyoma sem volt testükben. Matyi nagytollúja és Vilma kendermagosa ellenben tele volt tojáskezdeményekkel. Egyikük végóráját megelőzően láttuk is, hogy tojt, Matyiéba pedig egy holnapi tojást lelt Mama. Már csak a héj elkészítése hiányzott, a vékony hártya opálosan átlátszóan védi a beltartalmát.
A korai sötétedés most áldásos volt, igaz szegény Édesanyám alig látott már a művelethez, de a gyerekek nyugodtan lebzseltek körülötte. Kitartóan kérték, szalonnázzunk, így ráálltunk. Bár fagypont körüli volt a hőmérséklet, jót mulattunk.
Mama fényt kért, beizzítottam néhány mécsest és egy kocsigyertyát. Nagyapó lett a fővilágosító. Fotóznom kellett, Eszter húgom járt eszemben, ő most milyen képeket csinálna... S míg bőszen kattintgattam, Nagyapó pulóvere meggyulladt. Majdnem a forró viaaszba tettem a gépet, hogy a vizeskannával segítségére siessek. Nem engedte, hogy leöntsem, nem akart hideg vizes is lenni. A pulóver műszálai a nadrágjára és a másik pulóverére is ráolvadtak...
Persze ezt nem fotóztam...
Eseménydús napunk volt, s a nappali főfalának vakolatleveréséről, s az abból származó vékony, fehér, mindent betakaró porrétegről nem is szóltam.
Isten nyugosztaljon Benneteket Hölgyeink! Nagyon jó tyúkocskák voltatok!
De ahogy Ági barátném -jól ismerve vega hozzáállásomat - mondta tegnap: "Legalább megeszitek őket? Mert akkor nem éltek és haltak hiába."
