Gyógynövénygyűjtésen

Fűben-fában orvosság van.

Élem.

Szomszédaim tanítják is a helyi fiataloknak.

Büszke vagyok rájuk.

Az idei táborba sokszor átvittem a lurkókat.
Jövőre ők is mennek, ott-sátrazósan.

Szúnyogpusztai táborlátogatás

Elindítani a csapatot, az ma igen nehéz volt. Hazaterelni őket úgyszintén. Mindannyian megtaláltuk a szórakozásunkat, Matyi és Panna Áron barátjukat, Csongor a közösen faragott fegyvereket, Vilma a színpadot, ahol táncot rophat, s nekem is sikerült belehallgatnom két előadásba.

Arborétumi tóvilág

Falupiacra menet a parkon vágtam át. A tó felé vettem az irányt, korán volt, a tó élővilága ilyenkor még zavartalanul éli mindennapját, nem zavarja őket az ember. Növendékek masíroztak kacsasorban ki a patakból...
Szép a tó. Békalencsezöld. A homogén parányi levélkék tömegének monotonitását a víz színén úszkáló faaktok törik csak meg...

Szalonnasütés és rókaturizmus

Május óta nem járt nálunk Nagyapó. Azóta nem találkozott a lurkókkal sem. Most végre kiélvezik egymás társaságát. Vilma megmeséltette, kedvenc mesekönyvükből, egyvégtében ötször.

Csongor és Matyi végre szalonnáztak, de az eseményt legjobban mégsem ők várták, hanem Mama, akit eddig a tűzrakási tilalom akadályozott a táboroztatáson a finom szalonna kipróbálásában.
Szerencsére egy hete - a helyi újság szerkesztésekor - számomra is kiderült, nálunk mely napokon szabad tüzeskedni...

S míg Balázs - a jóbarát - Fefével ablakbeépített, gyerekei róka-turistáskodtak. Harcedzett rókánk az illatokat követve 13 ember mellé is odasomfordált a tűzrakóhelyhez.

Békavégzet

Hamar kezdtem a napot, el kellett készülnöm a reggeli indulásra a tábori kalács megsütésével. A Nagyok éppen református gyerekhéten vesznek részt, az étkezéseket közadakozásból állják. Drága Jutka nagynéném-barátném húsvéti kalácsát sütöttem, Sári írta be a kézzel írott receptkönyvembe. "Unokáim is fogják sütni" díjas!

A tepsik mosogatásakor hápogó, furcsa békahangra kaptam fel a fejem. Hallottam már egyszer ilyet, 5-6 éve. A lányokkal először csak a hatalmas zöld békát láttuk, azt is alig. Az ablakból ki kellett költözni a tópartra, hogy rájöjjünk a hang okára.
Vizisikló kontra kecskebéka.
A múltkori esetnél tisztán emlékszem, hosszú órákon át hallgattuk az "utolsó dalt".
Ez a példány fél órai küzdelem után nem adott le több vészjelzést...
A vizisikló ilyenkor elvonszolja áldozatát, a partfal egyik zugába húzódik, s lassan kebelezi be.
Ahogyan a két test arányát néztem, a gizdábbik jóideig nem lesz éhes...

Hétköznapi királylányság

Van, hogy úgy ébred az ember lánya: "Ma csinos akarok lenni." Így lehettek ezzel tegnap Panna és Vilma is, mert a kisebbik ellentmondást nemtűrően jelentette ki, ez a kedvenc ruhája, és ma ez lesz rajta. A méreteket szemügyre véve nem tiltakoztam - hamarosan kinövi, minek rakosgassuk.

Hétköznapi nap volt, csak az okozott izgalmakat, hogy az ablakok beépítése megkezdődött. Így három férfiemberrel többet kínáltam lángossal ebédkor, mint egyébkor.

Koraeste KisVuk is megevett kettőt, desszertnek szilvázott a fa alatt, s a nádast végigfutotta a végén szomját oltani. Úgy szaladgált a gyékényesben, mintha vizen járna...

Pazar csőtörés

Hiába no, egy csőtörés is lehet szép. Ez egyenesen pazar látvány volt.

Kőműves mesterünk jelezte érkeztekor, hogy 15 méterre fellő a víz a régi kishídnál a földúton.

Telefonos intézkedés után a két kicsivel kiszaladtam szüneteltetve az ebédfőzést.
Jól tettük, mert tíz perc múlva már kint volt a Fejérvíz, s nyomásmentesítette a csövet. Milyen jó, hogy még nem kötöttünk rá a vezetékesre... most nem lenne vizünk...

A lehető legjobb helyen fogyott el a régi cső anyaga. A víz egyenest felfelé spriccelt, a fák lomkoronájának tetejéig zuhanyozta a zöldet, s visszahullva a patakba csobogott.

A második világháborúban berobbantott Zsigmondy kút óta nem volt errefelé szökőkút. Az is hasonló magasságra tört fel, pozitív rétegnyomású kútként a tó közepén.

Munka

Lassan két éve főszerkesztem a helyi lapot.
Két hónapja jutottam el odáig, hogy a helytörténeti sorozatot saját rajzzal illusztráljuk.
A fotók egyszínnyomásban sokszor nem adták vissza a kellő információt, jó ötletnek tűnt. S így a villanyvezetékek és hasonló szép képelemek kiretusálásával sem kell bajlódni...

És nem utolsó sorban végre odamerészkedtem karácsonyi ajándékom, a wacom tábla mellé, s újra tollat ragadtam.

Eső után: sár....

Két éves lehetett Panna, mikor először voltam engedékeny sár ügyben. Február volt, egy hétig esett, minden csupa fagyos latyak. Egy hét szobafogság után már nagyon ki szerettek volna szabadulni....

Most csak két éjjen át öntötték ránk dézsából az égiek a vizet, de reggel az ablakon kitekintve szembetűnő volt a nagytó vízszint változása. Rég nem volt ilyen magas a vízállás.

Az engedélyt megadtam, s a két nagy felszántotta rohantában az udvart.
Apa fotózott, és amikor mind kimulatták magukat, kerti csappal, friss kútvízzel le is slagolta őket. Rájuk fért...

A "kicsik" sokkal visszafogottabbak voltak, talán nem merték elhinni, hogy szabad a pálya...
Csongor önfeledten borogatta a vizes vödröket - a régmúlt május óta először nem odabent, hanem csak a teraszon -, s láblenyomatosat játszottak a meleg burkolaton.

Magam is vígan voltam, a nagy esőzések már nem jöttek át a tetőn, a "védelem" jól működik, csak a cserepezést várja, ami már alakul.

Kerti javak

Nem dicsekedtem még vele, mert Természetanyánk érdeme, nem a miénk...

Ma Fefe hugának, Picurnak születésnapi ajándékul bőségkosarat állítottunk össze, melyben minden egyes darab kertünk gyümölcse. Na jó, zöldsége... És pirossága, narancsa, lilája, sárgája...

KisVuk már nem is kölyökróka fazonú. Megnyúlt, igazi róka kinézetre tett szert. A gyerekek szerint adhatnánk végre neki egy rendes nevet, a Szaglit vagy a FeketeLábút javasolják...
A macskák közül még Kormeszt is odébb kellett tessékeljem, mert elijesztette felpúpozott hátával az erdei rokont. Itt nem ő, hanem én somfordálok.

Panna mióta Jármy Boti bemutatta nálunk famászó tudományát Jeant játszik. Gyakorol.

Vilma felfedezte, hogy érik a bodza, s apja elutasítására (miszerint, "azt ne edd lányom"), hatékony meggyőzéssel vele is megkóstoltatta...
Helyes, nem árt a fehérbőrűinknek némi természetes vaspótlás.