Őszi pillanatok

Ablak a parkra a tetőtérben, jelen állapotában.

Őszi harangvirág illatolás.

Platánbarlang kápolnában.

Ősztündér avarfürdője.

Platánanyó bőrrajza.

A vasfás elmúlóban, gombaszőnyegben állva.

Harlekin katicák költöztek tucatjával az ablaktokba. Bár mind más színű és pöttyszámú, mégis egyféle.
Helyes kis invazív faj, de én a hétpettyeseket szeretem...
Mégse nyomtam össze őket. Még tavaszig meghányom-vetem a helyes döntést...

Ideiglenes egybalkezes

Ébredéskor első mondata az volt: "Itt hagytál engem egyedül anya."  (A szomszédos helyiségben abajgattam épp a másik hármat...) A következő mondata némi anyatej bevitel után: "Rajzolni akarok!"
Rajzolt is, többet mint máskor egy hét alatt. Mágneses lapra, papírra és táblára is. Élvezte a bal kezét, amivel hasonlót még keveset próbált.

Sebesültünk kétségbeesésére néhány ruhadarabját átalakítottuk Nagyival. Szinte a teljes ujjhosszon fel kellett bontani néhány felsőruházati darabját, hogy a könyökénél igen méretes gipszen át tudjuk bújtatni...

Az első gipsz

Van amit egy anya sem érez meg.
Tegnap ugyan élesen emlékszem, gondoltam rá, jé, még soha egyikünknek sem törött el semmije, nem volt gipszünk, amire rajzolni lehetett volna... De Isten bizony nem vágytam az eseményre.

Az Arborétmban a nagy felújító projekben többezer hagymást ültettek. Többek között ciklámeneket a tiszafásba. Mivel másnapra vártuk a hagymások gazdasszonyát, Etter Katalint, kaptam egy feladatot, úgy lefotózni őket, hogy látszódjon, erdőben nőnek.

Gyönyörű verőfényes délután lévén kitereltem a mazsolákat, irány a park, sétára fel!
Kergetőztek, élvezték a fényeket, az illatokat.

A fiúk kommandóztak a fák tövében, a lányok táncoltak a gloriettben, anyjuk fotózott a domboldalban. Egy kupacban, tíz méteres körben.
Végeztem, élveztem a tiszafás nyugalmának és a gyerkőcviháncnak az elegyét, éppen három másodpercig.
Ekkor Vilma felsírt.
Hallatszott a hangszínén, baj van.
Sima elesés, semmi több, külsérelmi nyom semmi.
Mégsem lehetett megnyugtatni, szaladtunk haza a Nagyihoz, aki - röntgenes múltjával - azonnal az indulás mellett döntött.

A jobb alkar csontja görbült - ez lett a diagnózis. Ujjacskáktól vállig gipsz, s majd szépen kinövi magát újra egyenesre...

Hősként viselte, mindenki imádta.

Hatalmas köszönet Erikának és Lizának, akik segítségünkre siettek, s a két naggyal itthon rajzversenyt játszottak, míg mi kórházat jártunk!

Vörös sálas kocsányos tölgy-hölgy.

Háttérben kedvenc hatalmas kettős törzsű fenyőm, melynek csúcsát, s egyik törzsét úgy öt éve vihar súlytotta.

In memoriam Prilán

Egyet elvesztettünk.
Murphy örökérvényű törvénye alapján azt az egyet, akinek saját, becsületes neve volt.

A Hölgyek érkezésének napján elosztották őket szépen, igazságosan. Mivel öten voltak, a két egymáshoz leginkább hasonlítót párban osztották, így Csongoré lett a két barna.

Prilán Panna "kendermagos" tyúkja volt.

Vuk augusztus vége óta nem jelentkezett, félig-meddig már elköszöntünk tőle. S jött a felismerés, akár a tyúkokat ki is ereszthetjük kapirgálni.
A Hölgyek nagyon élvezték a szabadságot, kerten belül maradtak, felfedezték a komposztdombot, körülállták kőmíves mestereinket a teraszaláfalazáskor, fészkeket túrtak a fák alatt, beleettek a macskatálakba, ... belakták birodalmukat.
Alkonyattájt visszatértek hajlékukba, mi pedig rájukzártuk az ajtót éjszakára.
Minden tökéletesen működött.

Már egyikünk sem tudja, vasárnap este ki zárta az ajtót. Hétfőn reggel, etetéskor hiába számláltam oda-vissza, csak négyen voltak. Nagyi bízott: biztosan felgallyazott az egyik fára éjszakázni. De akkor már itt lenne újra...

Rövid nyomolvasói munkánk eredményekképpen ráleltünk a homokozóban egy kupac tollra. S a nyomok tovább vezettek. Egy-egy pihe útvonalat rajzolt a ház sarkáig. Nem tovább. Ott elfogyott.

Isten veled Prilán, jó tyúkocska voltál!

A gyerekek látszólag érzelemmentesen fogadták a hírt.
Pannának se volt szava sem.
Csak ez a rajza, melyet másnap az iskolában szünetben rajzolt:

Nem teljesen vízszintes szájtartással elmesélte: Prilán a Mennybe költözött...

Nabatu születésnapja

Ma van Édesapánk születésnapja. Mindnégyünknek.
Fél nappal hamarabb, vasárnapi ebéddel ünnepeltük őt.
Csak a szűk család, egy asztalnál.

A JóIsten éltessen Nagyapó!

 

Barátság

Az igaz barátság nagy talány.
Rejtelmes, honnan jön, s egyszerűségében hordozza a tökéletességét.


Az első ovis évben ráébredtem, a gyerekeim barátságaiba semmi beleszólásom nem lesz soha.
S ez jó!
Figyelem őket, s bízom serényen.


Panna a nagy szobaátrendezés alatt vissza-visszatérően mesélgette: "-Ezt a gesztenyét Julitól kaptam!"
Őt már elérte az első barátság.

Régen látták egymást, más-más suliba járnak.

Isteni nagycsaládi sétát tettünk az Arborétumban.
Több ilyen kell!

Lak(át)rendezés

A mesék szerint Vitányi nagyanyám is hasonlóképpen csinálhatta.

Időről-időre, általában havonta átrendezésre kerül egy-egy szoba. Legsűrűbben a gyerekszoba, hiszen a négy gyerkőc ahogyan cseperedik, az igényeik folyamatosn változnak.

Átrendezéskor felszámolásra kerülnek a "mindenes" címkéjű dobozok és kosarak is, s rendes címkét kapnak: játékállatok, főzőcskézősök, labdák, barkácsanyagok...
A mütyürök és a nagy bútorok egyaránt vándorolnak, szobán belül.

Szombat délután ismét nekiveselkedtem, s a fiú és a lányrészleget ketté választottam.

A belső szobarészben a legények, a nagy boltíves ajtónál a hölgyek.

Gyermeki szerelmi líra

Játszuk azt, hogy
..."Te leszel a fészkem anya!"
..."Te leszel a tenger, én pedig a búvár!"

Csongorom, Csongorom, hős-szerelmes lovagom...
Bizonyosan nem szorul majd tanácsra, ha nagyfiúként udvarolni kezd...

Vilma és a gyurma

Minden gyerkőcben pezseg a kreativitás.

Ha hagyjuk.

Vilma gyurmázni akart.
Én főzni.
Mikor mindketten elkészültünk,  megcsodáltuk egymás alkotásait.

Íme meglett korú fotelünk új ruhája.
Kinyilvánítottam tetszésemet, ahogy ő is láthatóan örült a desszerthez kínált meggylekvárnak...

Megkönnyezte, mikor másnap a díszítést visszadobozoltam, s az Édesapjától is kikaptam.

Így jár a zord anya...

Csongor rajzol

Íme Csongor első
ember-rajza.

Előadások az Alcsúti Arborétumban

Matyival - egyke korában -, naponta kétszer másfél órát sétáltam az arborétumban. Feküdt a babakocsiban, nézelődött, s a séta végére elaludt. Akkor voltam legjobban képben, mi bimbós, mi virít, hol tart most a körförgás.
Ó azok a régi szép idők...

Amikor ketten lettek Panna nem akart lemaradni Matyitól. Annyira nem, hogy 1,5 éves korától (amikor a bátyó 3 éves volt) egy a cipő és ruhaméretük, s hasonló szinten oldanak meg feladatokat is. 1,5 évesen szerette Panna leginkább a kirakókat, elalvás előtt 40-50 darabosakat tett össze relaxációként.

Valószínűleg ez az időszak lehetett az első előadásoké is.

Hamar rájöttek, hogy a lepusztult portikusz lépcsőjén állva jó az akusztika, s a rálátás az alant álló közönségre. A színfalak mögött - a portikusz kapuin a falak mögé sietve megbeszélik - ahányan éppen vannak - az előadandó művet és a koncepciót. Majd minden esetben Panna a rendező.

Bevonulás, kiállás, előadás - többszereplős műveknél elmaradhatatlan rendezői instrukciókkal, meghajlás, taps a nézőtéren, kivonulás, s mindez újra és újra...

Anno az egyik Nagyinak tartott előadáskor Vilma mint kezdő színésznő úgy meghajolt, hogy lebukfencezett előre a lépcsőkön. Egyéb színpadi baleset eleddig nem történt.

Ha az ember lemarad a blogírással...

Csatasorba állítottam magam, behozom a lemaradásomat.
Kihagytam három hetet, így három napja ötkor kelek,
hogy az elkattintott pillanatokból néhányat feltegyek.

Olyanok a fenti sorok, mint a képen a kopasz fejű legófigurák...

Matyiő és a kreativitás. A "dobóka" gesztenyével töltött fokhagymaháló, ami messzire  hajítható a szomszéd mezőn. De sipkának is megteszi.

Bár már hűvös van, még pulóverben jól elvannak, amilyen elevenek.

A terasz-sarki lámpavas, melyen lámpa nem világol sosem, egy nagyon kihasznált tereptárgy a tanyán.
Matyi öt évesen már jól mászott rudat, Mariki nagy örömére az Arborétum régi portájánál a zászlórúdon tanulta és gyakorolta ezt nap mint nap, mikor oda jártunk harmadik nagyanyózni.
Mostanában csak ezen a kicsin kúszik, és a többiek is kedvet kaptak.