Panna húsvéti írókázott süteményei

Egyensúlyi kísérlet hóban

Egy kis böjti, nagyheti csemege. Ízleljétek!

Néha a legegyszerűbb, legunalmasabb téma válik kedvessé.
Így volt ez a csipeszekkel, amik színt hoztak a télibe öltözött tavaszi fényképekbe. A tegnapi kép után azt hittem, csak azt fotózom, hogy mennyi hó esett éjszaka. A fényképek letöltésekor nevettem csak fel, mi történt...

Szegény kacsáink, szántják a vékony jeget rendesen. Igen sajnálom őket. Ahogy azt is, hogy reggel elriasztottam őket.

Mama-Nagyanyó születésnapjára

Ha időjárást kívánhatott volna kerek évfordulós születésnapjára, bizonyára nem épp ilyenen gondolkozott volna, mint amilyen mára az égiek által adatott.
Mégis, szebbet nehéz lett volna álmodni, mint amilyen képet ma reggel mutatott a táj.
Vastag, 15-20 cm-es hólepel borított mindent, minden apró ágacskán, bimbóban lévő és immár hervatag virágszőnyegen egyaránt összefüggő fehér pamacsok ültek.
Fefe ellentmondást nem tűrően arra kért, menjek egy kört, s vigyem mindkét objektívet, de most rögtön, még reggel nyolc előtt.

De jó is egy jó kérésnek eleget tenni.
Mesébe csöppentem. A kitűzött feladat a Csaplári Cédrus megörökítése volt.
Mamának is nagy kedvence Ő, rendszeresen látogatjuk, s ölelgetjük, nem csak a szemünkkel a távolból.
Most látszik igazán, mekkora Óriása ő a csaplári erdőnek. Az előtérben, a hegy lábánál strázsáló fenyők törpék a hegyközepi matuzsálemhez.

 Íme léptéknek és színnek az épület, s a kis piros autó. A hollópár fészkét is látni a cédrus lombjába rejtve. Avatott szemeknek. Kisherceg féléknek, kik a dobozban látják a bárányt.

Az őzbejáratot használva hamar egy madáretetőhöz kanyarodtam, ahol virgonc, Kárpát-medencei papagájcsapatra találtam.
Lehettek vagy ötvenen a széncinegék, s szárnysuhogásukkal megtöltötték az etető körüli teret rendesen.

Ha újraélhetném, a gépen a mélységélességet 8-asra venném bevetés előtt.
De kacérgodom a gondolattal, hogy méginkább azt választanám, viszek egy vastag hálózsákot, ráfekszem, behunyom a szemem, s elrévülök a szárnysuhogásuk zajától.


A nagy csattogtatásban fél szemem legszélső perifériás látásával észleltem csak, hogy Valaki besétált az előttem álló fa előterébe.
Ahogy leeresztettem a gépet a szemem elől, igencsak megörültem, ilyen közelről mókust még nem szelidítettem.
Társa is volt, csacsogtak lelkesen a fatörzseken fel-le szaladva.

Ezekkel a vidám, március 27-ei képekkel kíván kis családunk boldog 60. születésnapot Édesanyám!
Isten éltessen egészségben, vidámságban, szeretetben szép kis-nagy családodban még nagyon-nagyon sokáig!

Árokparti hódűnék és kerti hóalakzataink

 Milyen jó, hogy épp egy hete a falubeli Kuka-Kupa keretében megtisztítottuk az árokpartot!
pont mi voltunk, Pannával és osztálytársaival, tanárnőjével, akik ezekeből az árkokból az Arborétum felé vezető úton kiszedegettük azt a négy zsáknyi hulladékot.
Most ilyen szép képet mutatnak.

Március elején már csak egy tényező hibádzott a veteményezés elkezdéséhez. A föld bár már szépen felengedett, az ásóra tapadt, nagyon vizes volt. Örültünk a szeleknek, melyek szárították, s vártunk.
Most a teljes Szúnyogpuszta felőli szántóról ide hordta Szélúr a hótakarót, így március 16-án a gyerekek megállapították, nekik derékig ér a hó a veteményesben.
Ó de balga voltam, hogy a mákot két hete, mikor akartam nem szórtam el!

A komposztot is hólepel fedi.

Körkép március közepén az Arborétumban

Tudom én, hogy a kutatóház melletti bokrosban lakik. Sokszor láttam már. Most összebarátkoztunk.

A krókuszmezők a parkban hótakaró alá kerültek. Olvad már itt-ott, majd mára a -10 C-ban ismét jól lefagyott.

 

A feketefenyves alatt tarka-barka virágbimbók böködtél át a havat fejecskéjükkel. Vidám kis csapat három színben.

A hóvirág elnyílott. Menthetetlenül. Az idei hóvirágünnepnek vége. Íme az utolsó példány ereje teljében.

A nárciszmező bimbóban várja a meleg tavaszt. Túlélőképességéről pár mét múlva szerezhetünk tanubizonyságot. Vajon mit szólt a mai nagy fagyhoz?

A szabadságharc évfordulóján...

Az idei március idusa olyan különleges időjárást hozott, amilyet - azt mondják a meteorológusok -Magyarországon legutóbb 1961-ben.
Valódi katasztrófahelyzet alakult ki az ország nagy területén, mert a nagy havazást 1,5 napon át orkán erejű széllökések uralták, hótorlaszokat emelve az utakon, elzárva településeket és lezárva útszakaszokat, rajta veszteglő autókonvojokkal.
Kijárási tilalmat rendeltek el a környékünkön Bicskén, Tatabányán, Székesfehérváron, még Budapestről se engedtek ki jóideig autókat irányunkban... Felcsúton se engedtek tovább senkit.

Lemondtuk mi is a március 15-ei nagy kirándulást és vendéglátást, s nagyon izgultunk Édesapáért, aki 14-én a késő esti órákban érkezett haza Szerbiából, ahol a héten konferencián volt.
Nem értette az üzeneteimet, utólag azt mondta, mintha a Marsról küldtem volna helyzetjelentéseimet, annyira hihetetlen volt az ottani időjárásban, ami itthon volt.
Szerencsésen kijutott minden településen át éppen azelőtt, mielőtt lezárták volna, s flottul, egészségben hazaért.
Az évfordulós kültéri állami ünepségeket lemondták országszerte, mindenki visszavonulva élte meg ezt a napot. Mi nagyon élveztük, csak fűteni kellett, mert a nagy szél vitte ki a meleget szorgosan...

Másnap reggel a piacot is megtartotta a lelkes kis csapat, minden árus eljött, így én is kisétáltam helyi termékeket vásárolni.


A bújó nárciszmező tövében lepkeszárny hirdette, sokaknak pusztulást hozott a visszatörő tél...
A krókusz üvegesre fagyott kelyhében méh lelt virágkoporsóra...

Ünnepiben március idusán

Az iskolai ünnepélyre, megadva a módját, így öltöztek ma a lurkók.
Matyi büszke a parasztingjére, s emlegeti fanyalgó osztálytársainak, hogy ezt neki a barátai varrták!
Panna pedig maga vetette fel reggel, hogy Babsimeme ünneplőjét akarja ma viselni.
Mert mikor, ha nem most?
Igazuk van.

S közben kint hull a hó, süvít a szél, s fagypont alá hűl lassan az idő újra...
A tojó felborzolt tollakkal gubbaszt a tavon, a gácsér is csak merengve lesi a hatalmasra összetapadt hópelyheket.

Csatát vív a tél a tavasszal...

Lovashuszár - hívó szó az oviba

Csongor későn kezdte az óvodát. Kortársaihoz mérten legalábbis.

Nem vágyott erre a lehetőségre, egészen addig, míg tavaly március közepén Panna és Matyi nem ecsetelte olyan élvezetesen, hogy egy igazi Huszár járt az oviban, aki kardozott és lőtt is, lovon vágtázott, s megmutatva felszerelését sokat mesélt.

Attól a naptól kezdve Csongor óvodás akart lenni, találkozni akart a Huszárral. Tavasszal már nem lehetett csatlakozni, s így nyár elejéig nyaggatott, mikor lehet már végre ő is óvodás? Ahogy közeledett az évkezdés már nem volt annyira lelkes.

Végre eljött a napja, hogy bejelentkezett hozzájuk a Huszár, s ő pár nappal előtte lázas lett.
Megbeszéltük, ha előtte egy napig nincs láza, elviszem, ha oviba nem is megy aznap, de megnézzük a várva várt harcost.

Már hétvégén láttuk az ablakból, teljes harci díszében gyakorolt lovával a mi kis földutunkon.
Ahogy eljöt a napja jelenésének, esett az eső, Vilma lázas volt, s éppen a lebeszélem magam fázisnál tartottam, mikor reggel megláttuk újra az ablak alatt a Huszárt, aki az Óvoda felé tartott. Gyorsan felraktam a lurkókat az ablakba, észre is vett minket, s integetett a kölköknek.
Reménykedve kérdeztem meg apró vitézemet, kell -e mennünk, hisz így is találkoztunk vele?
-"Hát persze! Öltözzünk gyorsan, mert már elindult az oviba!"-hangzott a válasz.
Így esett.
Fiamat elnézve, megérte neki óvodásnak lenni...

 

Tavaszjelző állataink

 Március első napjaiban hallottuk először a hangjukat. Harsányan, vidáman hirdették, ők megjöttek, itt a tavasz!
Ha csak hallom őket, máris fülig szalad a szájam. Évek óta van egy kacsapár, aki a mi tavunkat választja. Bár sok időt töltenek itt, sajnos nem nálunk költenek. Ki tudja hogyan történhetett, de egyetlen alkalommal egy fészekaljnyi sötétbarna kiskacsa úszkált egy kora reggelen a tojó után. Se előtte, se utána semmi nyomuk. Nincs védett rész itt számukra, ahol biztonságban tudhatnák a kicsiket.

Rá egy-két napra már bodobácsot is láttunk bőven az öreg fák tövében nyüzsögve, s Panna is -"Nünükét találtam!"- felkiáltással tért meg a suliból.

Bár csak néhány este hallottuk éneküket, s még csak pár példányt láttunk a vékony jégpáncél alatt közdve, a békáink is felébredtek téli elvonultságukból, s telefoltozták a tavat békapete csomókkal.