Húsvéti táncház

Csongor és Erdei Panna, Matyi és Erdei Johanna. Jókat beszélgetnek, a nagyok együtt bohóckodnak, a kicsik nagyon komolyak.
A húsvéti táncházat az óvoda szervezte, nagyszombat délutánjára.

Nagycsaládi nyugis Húsvétunk

 Nagy kerti zsongás várt ránk húsvét vasárnapján reggel. Bár már hatkor fenn voltak mind, keresésre felajzottan, mégis jól tűrték, s kivárták, míg a nagyszülők megérkeztek, hogy együtt lehessünk részesei az örömüknek.
A Nyúl leleményes volt, korán kelő, s bőségesen adott feladatot a kölköknek.

 Még a fonott sövénykerítésbe bújva, s éppen a mezítlábas kisparkot kipróbálva is tetten értek csokinyulakat, az apróságok pedig fonott kosárkákban bújtak meg magas fűcsomók közt, tulipánok levele alatt rejtőzve, vagy a fenyőtől óvva.

Azsurlón is így ült a harmat, mikor fél 9 tájt elindultunk befelé az ünnepi reggelinket elkölteni, így hát hiába a gumicsizmás felszerelés, teljes alsó traktus átöltözés előzte meg az étkezést.

Szakrális életet élt szürkemarha velőscsontjai főnek húsvétkor a bográcsban a birtokon. Ebből lett a leves a nagycsaládi ebédre, melyre már a testvéreim és családtagjaik is befutottak.

Csongor kitartóan pucolta a 15 főre szóló krumpliadagot a püréhez.

Tojásokat írtunk

Idén először mártottunk többféle festékbe is tojásokat. A zöld, piros és narancs festék lehetősége a gyerekeket is megbűvölte, kitartóan dolgozott mind. Ezeket a képen közben én alkottam.

Csongor neve napja

Csongor már hetekkel a névnapja előtt visszaszámolta a napokat, s azt is tudta, mire vár annyira. Ugyanis kiosztotta a feladatokat.
Nagyitól Mignont kért. Így Nagyink megismerkedett a Gru mesével, s tervezett, szabott és varrt, hogy a neves napra elkészüljön az ölelgethető alvótárs.
Panna is kedvet kapott a figuraalkotáshoz, s segítséget nem tűrően nekiveselkedett, és megalkotta szellemmanót, akinek az arcát meghímezte.
Esztertől Csongor újabb közös bábszínházas élményt rendelt, túlünk nyilat-íjat, de engedélyezte, hogy beváltsuk ezt a saját ötletünkre.
Így a karácsony óta tartó kedvenc társasjátéka, az aranyásók kapott kiegészítő pakkot, amivel szerencsésen nagy sikert is arattunk nála.
Matyi tankot fabrikált fából, forgatható felső résszel, terepszín vízfesték felfestéssel.

Hosszú, valódi tavaszt élhetünk meg a kertben

Panna visszatért kisebbkori álmára, s újra akrobatának készül, a suliban is a gumizás-ugrálókötelezés dívik nála a szünetekben. A nagy játszófánál felállították a pályát, két rönkre ráhúzva a gumikötél felett egyedül, segítség nélkül is prímán eljátszhat, ha a többieknek nincs kedük ehhez a mókához. A kísérleti meztlábas park is itt áll, telehordva a bontotttégla keretek mohával, homokkal, ahogy azt kell.

Elkészült a kis meggyfa karámja, körülértük, megvédtük. Virágot is hozott köszönetképpen, igaz, még csak az egyik ágán.

 A tücsök lyukak míg rövid volt a fű nagyon látványosak és könnyen észrevehetőek voltak a tulipános és a szamócás mellett. Félénk jószágok, mi pedig nem voltunk elég türelmesek hosszasan hasalni a bejáratuk előtt.

 Vödörvivő kertészkedők.

Bringa bringa

Már csak Vilma maradt hátra, a többieket már mind megtanította Nagyink biciklizni.
Az, hogy a kölkök tudnak kétkerekűzni, egyedül az ő dicsősége!
Csongor már az első gyakorlati délutánon sikert aratott a bringa kormányzása, egyensúlyban tartása és irányítása felett.

Vilma is menne már, de még nehéz neki a járgány egyensúlyban tartása, lévén nagyob súlyú, mint ő maga.
Pedig András kitett magáért, s gondoskodott a kerékpár állományunkról, már nyolc menetképes bringa várja a négy gyereket a kertben.

Már két teljes napja tudott biciklizni, de még nem tudta bemutatni a tudományát az apjának.
Így hát Édesapja megértve a helyzet komolyságát hazarobogott, s a pizsamás mesehallgató ifjút kivitte, hogy reflektorfénynél végre bizonyíthassa tudását.

Medvehagymaszüret

Hamar jött idén a tavasz, s hosszan ki is tart. Évek hosszú sora óta idén először nem csapott át két hét után nyárszerű időjátásba az idő.
A medvehagyma így már március végén ideális méretű leveleivel várt az aratásra.
Andrisék szülinapi ajándéka volt Mama számára, hogy a bakonybéli legelőre kiautózhattunk. Én csak potyautas voltam, s ezzel egy rég nem tapasztalt felállás valósult meg újra, ami legutóbb valószínűleg 1984-ben, ajajj, 30 éve fordulhatott elő, Tamás születése előtt. A két vén és a szülők bevették magukat a békés, csendes domboldalba, s megszedték az engedélyezett fejenkénti két kiló termést.
Ez lesózva, üvegekben elég lesz a következő idényig.

Bakonybél, a Szent kút és környéke.