2014. június 15., vasárnap

Kalap -túra

Irénnel múlt héten a Föngyösben jártunk, s nála felejtettem a kalapomat.
A napok óta tartó forróság miatt abban maradtunk, este hétkor elindulunk egymással szemközt, s félút áján találkozunk. A két nagy Nagyival biciklitúrázni indult Tabajdra, én pedig a két kicsivel Szúnyogpuszta felé vettem az irányt. Feltámadt a szél is, éppen kellemesen, s mi bevettük magunkat a búzatábla taktor által szabdalt útjaiba, mint útvesztőbe. A gyerkőcök el is merültek benne, élvezték az égtájak szerinti tájékozódást, Csongor latolgatta, hol, mekkora kanyart kéne választanunk, hogy éppen a kis dombhoz vezető átjárónál lyukadjunk ki.
Vilma tanulmányt vezetett a búzatábláról a noteszében, Csongor tücsköt másztatott a kezén.
A fiam megfogadta, legközelebb zászlót is hozunk, s kitűzi a dombocska magaspontján, ahová féltucatszor versenyt futott hol egyedül, hol a húgával.





Húsz dekagramm sárga cserebogár

Sűrű volt a tanév utolsó időszaka, mind eseményben, mind érzelmekben, kijött minden résztvevőn a fáradtság rendesen. Bár az utolsó hét pünkösd hétfővel kezdődött, mégis a teljes hét kirándulással telt, egyikből estünk a másikba. A folyamatos kánikula is hirtelen állt be, meglepve ezzel a szervezetünket. Az első szüneti napon is Nagyi tartotta helyettem a frontot itthon, a kápolnában a Váli vízről tartottak konferenciát, ahová elvártak. Mire hazaértem, hűlt helyüket találtam, a közeli faeprest látogatták meg.
Lelkesen érkeztek egy szatyrot lobogtatva, amit sürgősen mérlegre kellett tennem.
- Mintha áram lenne benne, fogd csak meg! - bíztatgattak.
20 dekagramm lett pontosan. Tyúkoknak való fehérjebomba a javából. A tavalyi tyúkjaink kedvelt csemegéje volt, a mostaniak megijedtek tőlük. Talán csak a mennyiség tette. Bár ahogy Matyi beszórta a rácson, legalább a fele a rácsról elröppent azonnal, s a földre érkezve továbbiak oldottak kereket.
A riadt baromfiak azért idővel csak összeszedték magukat, s utánuk kaptak, s volt olyan is, aki rajtuk lábolt...
Talán a jól tartás segít, hogy ötőjük ne maradjon két tojás/nap átlag alatt, ami bizony elég siralmas...

2014. június 14., szombat

Levendulamező virágban

Tabajdon mesevilág kellős közepe helyett egy kalandos zsákutca végén húzódik meg szerényen, csendre berendezkedve egy szívet melengetően elrendezett, dimbes-dombos telek, nagy családé, akik sokat kijárnak, s a régi vágású, emeletes, harmonikus homlokzatú présház körül tökéletes rendet tartanak.
A gyümölcsfák és szőlőtőke sorok között felballagva a napos homokdombon lila virágtengerben merültünk egyet, nagyokat szippantva a tömény illatárból.
A fiúk szaladgáltak pár sort, majd a közelben bújócskába fogtak, Panna persze velük tartott, Vilma most is kapható volt egy gyors átöltözésre, s jónéhány képkockára...

A kétezer tő levendulát a Somogyi család 2007 táján ültette, idén egy hét múlva tartják a családi szüretet. Kikötötték, ha meglátogatjuk, mindenkép szedjünk egy csokrot mi is... Vica fotózkodás közben ezt megtette helyettünk.









2014. június 8., vasárnap

Újszülött denevérikrek

Pünkösd szombatján egészen későn értünk haza barátainktól a faluból, s a két nagy rávett, este nézzük meg, vannak -e már szentjánosbogarak.
Ráálltam, amíg a kicsik elaludtak ők olvashattak zseblámpával a takaró alatt az emeletes ágyukban, s negyed 10 után elindultunk. Matyi bealudt, megébredt ugyan a kérdésemre, csatlakozik -e hozzán, de inkább aludt tovább, úgysem biztos, hogy látunk egy-két egyednél többet.
Fefe kollégája, Hegyi Zoli délután éppen nálunk járt, létrát kért a denevérodúk megtekintéséhez, ellenőrizte a park béli kolóniákat.A Kutatóházban éjszakáztak, felfigyeltek settenkedésünkre, s Zoli lelkesen mutatta a friss fotókat, s azt, hogyan ölelik szárnyukkal a denevéranyák egy szem kicsinyüket.
Pannával elköszöntünk, s a mécsbogarak számlálásába kezdtünk. Egy tucatnyi egyedet számláltunk már a nagy platánnál, Panna két szentjánost is rejtett már a tenyerébe, mikor figyelmes lettem a sípoló hangokra. Ilyen élesen és szaggatottan csak a denevér sípolhat, de miért jön ennyire lentről a hang?
Megkértem örömittas leánykámat, hogy csendesebben vigadjon a mécsbogárrajzás felett, s a hang nyomába eredtem.
Az aljnövényzetből jött egyértelműen, már attól tartottam rálépek arra, vagy inkább azokra a sípoló Valamikre. A héten jött meg az új mobilom, első okos telefonom a sok buta után, ennek a zseblámpa funkciója most is jó erősnek bizonyult, rögtön meglett a sípolás tárgya: egy apró, csupasz denevér. S utána egy arasszal odébb még egy. Sípoltak kánonban veszettül.
Pannának még volt egy szabad tenyere, hát rögtön megfogta őket.
Kapaszkodtak s másztak volna nagyon, így a mécsbogarak már tova is röppenhettek, hogy két kézzel fogja az újszülött repülő emlősöket.
Hegyi Zoliék felé tartottunk, s ők már jöttek is szemben.
Este tízkor még utólérte egyik tudós barátját, aki eligazította a csapatot, még szopnak, egy-két naposak lehetnek, a denevértejet macskatápszerrel szokták pótolni hasonló esetben, de igen csekély az esély a túlélésükre. Az anyjuk nem jön le értük, nem baj, hogy megfogtuk őket, de segíteni nem tudunk.
Hazavittük a két kis apróságot. Pannáé jóval erőteljesebb volt, még a köldökzsinórja is rajta lógott, azt hittük vékony fűszál, s meg akartuk szabadítani tőle, akor derült fény a kilétére...
A piciny csukott szemű kölkök fotózás után visszakerültek a fa alá, ahová lepottyantak anyjuk hasáról, aki az első héten még így repül ki vadászni, csak utána hagyja ott őket a szálláshelyen.
Isten áldását és kegyelmét kértem rájuk, ennyit tehettem.



2014. május 18., vasárnap

Mátyás elsőáldozó lett

A szertartáson szigorúan tilos volt fotózni, így csak előtte és utána lőttünk néhány képkockát.
A hangulatot tökéletesen visszaadják ezek is...













Elsőáldozás utáni csoportkép a templomban, majd kakaó és kalács a plébánián.

2014. május 17., szombat

Anyák napi virágok

Vilma énekes csellószáma elalvás előtt.
Most éppen azzal nyaggatott virágszirmokkal a kezében, hogy ha azokat lepréseljük, mikor lesznek készen... Még ma?
Az elkeserítő válaszra tovább próbálkozott:
- És ha én is ráállok a könyvre, akkor estére készen lesznek a préselt virágok?
Nagyi anyák napi növényének átadása.