Fotózós séták hozadékai...

 Márciustól visszaálltam a negyven órás munka világába, bár még a könnyített, távmunkás lehetőség előnyeiben fürödve. A feladatok legtöbbször a parkhoz kötnek, ahol sokat kell fotózni a készülő kiadványokhoz. néha a kölkök is elkísérnek egy-egy esti, hétvégi sétára, s örülünk a megannyi virágnak, a madárlármának és az illatoknak...

 

Fejsérültünk

Amikor hétfőn este a kisebbik bátyával vitatkoztak, s ledőlt egy székről, keményen rászóltam, üljön le arra a biztonságos székre ott a nagyobbik bátyja mellett, s üljön kicsit nyugton. Éppen csak kifordultam a szobából, hogy behozzam a következő adag vasalnivalót, már visított és sírt...
Biztosan benne volt a levegőben, hogy most valaminek történnie kell vele, akárhogy is próbáljuk elkerülni a balesetet.

Leültem a közelébe és kértem, üljön az ölembe, megölelgetem, legyen kicsit nyugton. CSak ezután, ahogy Matyi felém fordította, vettük észre, hogy vérzik a feje.
Elállt a bőre egy 1,5 cm x 1,5 cm-es V alakban, s dőlt a vére.
Leszorítottam, egy perc múlva már tocsogott a kis haja, s hozzá tapadva az én kezem is. Akkor már rohantunk le a Nagyihoz, mint hivatásos elsősegélyeshez, s utasításokat kiabáltam a két nagynak : - Panna hozz egy nagy törölközőt gyorsan! Matyi, te hozd a telefonomat az asztalról! - Panna köszi, most szaladj a hátizsákomért, abban vannak az iratai Vicának!
- Húzzátok ki a vasalót! Zárjátok magatokra az ajtót! Maradjatok nyugton! ...
S már szágoldottunk is. Először Felcsútra Goda doktorhoz. Ő nem volt otthon. Onnan Bicskére az ügyeletre. Ott már várt minket az apjuk, akit Bicskén, ászálláskor ért a telefon. Itt nem tudjuk ellátni - közölte velünk a nővérke, de mi voltunk az akaratosabbak. Lemosta nagyjából, s tovább irányított a Szent Imrébe Budára. Útközben elutasította az érintést, majd nagyon fegyelmezetten kért egy zacskót és belehányt. Születési kórházukban kisebb sorban állás után újra közölték velünk, ők gyereket nem láthatnak el... Azért csak megnézték. Menjünk tovább... A Szent János kórházban az útmutatás a bejáratnál rossznak bizonyult, fél órán át bolyongtunk kiürített, nyitott, kivilágított hatalmas házakon át, mire egy parkolóban az egyik beteg nekünk adta a térképét. A doktor, aki végre hivatott volt ellátni a mi kis sérültünket gyönyörűen beszélt oroszul, mikor valaki felhívta, s szigorú, de figyelmes volt a leánnyal. A kölök nagyon fegyelmezett volt,  zokszó nélkül, összeszorított fogakkal, potyogó könnyekkel hasalt a kezelőágyon míg mi az apjával ketten négy kézzel fogtuk a kobakját, míg a doki hajat igazított, tisztított és "pillanatragasztózott".

A kéttörzsű fenyő búcsúztatója

Szerettük ezt a hatalmas kéttörzsű fenyőt. Öt-hat éve az egyik törzsét egy vihar letörte, a hatalmas csonk  vagy három emelet magasból zuhant alá, a tiszafák tömege mégis hamar befoltozta az általa ütött lyukat. A többiek lombkoronája felett látszott csak a törés, a torzó...
Most elköszöntek tőle. Felvágva állt egy ideig, méretes korongokban, egymáson. A tövét ferdén vágták, hogy mutathassa még pár évtizedig az erre járónak, itt élt, akár meg is számolhatjuk hány évig...

Almalekvár, ibolyadzsem

Irénék jóvoltából április elején még mindig volt egy ládácska almánk a Vértesacsai almáskertből. Nagyapó vállalta be a megmentését, s mindannyiunk örömére nagyon finom almalekvárt készített belőle.
A kölkök lefoglalása egy kis valódi feladattal az én ötletem volt. Kapott mind egy saját befőttes üveget, amit megszedhetett ibolyavirággal.
Ez a négy üvegnyi szirom és illatár került bele az almalekvár egyik adagjába, amiből nyolc üvegecske tömény illatorgiát sikerült elspájzolni illatszegényebb időkre, köhögős kórokra.

Húsvétolás 2015

 Nagyszülős húsvétvasárnapot tartottunk! Remek volt!

A boszorkány, a nappali pávaszem, a csillagfejű csavarhúzó és a hintalovag

Az idei farsang más volt, mint az előzőek. karácsony után két nappal még nem tudták, mik akarnak lenni farsangon, s nem álmodoztak erről január egyetlen napján sem.
Csongor kérdezte is február 11-én, mikor csináljuk már meg a jelmezét, s türelemre kellett intsem, mondván, most este a két nagyét alkotjuk meg, hiszen az ő karneváljuk lesz holnap. A kicsikével ráérünk egy nap múlva, hogy a reggeli farsang előtt fél nappal elkészüljünk...

Panna idén is nappali pávaszem lett, ezt választotta, Matyi pedig végre kiélhette a csillagfejű csavarhúzú jelmez varázsát. Bár a barátai kapacitálták, öltözzenek be csapatosan, ő már teljesen ráhangolódott a családi évről-évre visszatérő ötletre, s szerda este jó nagy csavart alkottunk az ő ötlete alapján egy 1,5 literes PEP palackból, arra újságpapír hurkából menetet gyártva, csavarfejet ragasztva, s végül alufóliával bebugyolálva. Ezt húzta egy zsinegen, fején a legalább két évtizede rakosgatott, mindig elől lévő, de soha semmire nem használt arany színű papírcsillag lámpabúra díszelgett.

Vilma beleszeretett az apja kolléganője által nemeslelkűen felajánlott féltucat maskara közül a boszorkányéba, s lemondott az egy hétig dédelgetett fehér nyúl bőrébe bújási vágyáról.

Csongor Aladárral egyezkedett, aki királynak készült, s beállt barátja mellé lovagnak. Mikor ebben megegyeztünk, Vilma éppen sokadjára tette fel a "mikor hozod már be nekem Anya a hintalovat az előtérből" című lemezét, s így történt, hogy a gyorsröptű összekülönbözésből, miszerint ki üli meg először a hintalovat, Csongornál kialakult, hogy ő lesz akkor a Hintalovag, senki más.
És lőn.
Csapatosan Vilmáék kiskacsákként ropták a kacsatáncot, s mi elbűvölve néztük, ahogyan a párjával egymás szemébe nézve, nagy figyelemmel illegették magukat.
Csongorék óvónői irgalmatlan sok munkát áldozva a csoportos jelmezekre valósághű cowboyokat és cowgirlöket alkottak a csemetékből. Azóta eltelt egy hét, s minden reggel berakatják a csoportban a zenét, s újraélik a táncukat...

Asárkányos lovag és Hölgyei, akik megkergetésért epedtek...

 A zsűri a Hintalovagot külön kitüntetve elsőként szólította ki a Vitézt, s lovaggá is ütötte őt.

Hal-történet

Az úgy kezdődött, hogy karácsony előtt két nappal ismét érkezett 8 hal. Kettő haza se jött, elajándékozódott, a többi hatnak négyen örültek idehaza a kád mellett állva, s elnevezgetve a pontyokat.
Ketten lettek oly virgoncak közülük, hogy családi Életesély alapítványunk kuratóriuma egyhangúan megszavazta betelepedési kérelmük jóváhagyását. Ketten csobbantak a tóba így szent karácsony előnapján, s boldogan is éltek, mint hal a vízben. Egészen egy hónap hosszan, míg az egyik csak megjelent a tó közepén, bal oldalát mutogatva kitartóan.

A két fiú menten belelkesült, újrahasznosítási láz fűtötte őket, s csak a Rókánkra tudtak gondolni.
S mivel már nagy csibésszé növekedett, nem lehetett egyszerűen csak odanyújtani neki, feladatot kellett alkotni, hogy lemérjék, mit tanult kölökkora óta.

Megkezdődött a csapda-projekt, s készültek fejükben a tervek.
Ez lett belőle.
Első körben elkészült a fiúknak térdig érő, veszedelmes gödör, amit lefedtek mindenféle száraz gizgazzal, s fölötte három lábú állványt összekötözve már ott figyelt a hal-akasztófa. Szüleik hibájából az álca fedésre fektethették csak a halat.

 

S jött a Róka, s másnap reggelre beleharapott a Halba. A  gödör feneke hirtelen kicsit közelebb került a talpaihoz, amitől elijedt, de másnap újra próbálkozott. Közben délután mélyült a verem, fedésjavítás készült, s a Róka újra lépre csalva zuttyanhatott kicsit, mert a hal egyre mélyebben, de még mindig alápárnázva figyelt ránk hangtalan nyugalomban az újabb ellenőrzéskor, hajnali sötétségben suliba indulás előtt.

 

Ekkor lelkesültem be én is. A gödör mélyítés ötlete is felmerült, aztán elpirultam balgaságomon, hiszen mégiscsak egy Rókával álltunk szemközt. 

Kötelet neki! 

S a hal hamar megtanult függeszkedni.

Igaz, először minduntalan kicsúszott, míg a harapásnyomba mint előkészített vájatba bele nem csusszant a madzag, élénkpiros erecskét előcsalogatva a régóta halott testből.

Másnap nem jött mégsem a vad, megvárta, míg hó lepi a tájat, s nyomait hagyta csak nekünk. A csadatetőnek ezúttal semmi bántódása nem esett. Vuk kidöntötte az akasztófát, s a kényelmesen biztonságos talajról emelte el a jószágot. 

Egy pikkelnyi áruló nyomot sem hagyott.

Egészségedre Vuk! Megdolgoztál érte!